A nárcisztikus család és a barát-ellenségek

Nárcisztikus család

A Nárcisztikus család modellről és szerepekről lehet infot találni a neten, legtöbbször azonban az empata gyermekkorára vonatkoztatva. Előfordulhat azonban olyan helyzet, és ez lehet nagyon ritka, cikket nem is találtam róla, amikor az Empata felnőttként kerül bele (mondjuk párkapcsolat, házasság útján) egy nárcisztikus családba. Mire lehet felkészülni? 

Vannak olyan helyzetek, amikor az egész család-rendszer válik nárcisztikussá: külön-külön a tagok nem is feltétlenül, ám együtt mégis érzelmi-, és energiavámpirokká válnak. Ilyenkor az egész család válik ellenséggé. Előfordul, hogy az empata közvetlen környezetébe kerül egy egész család, akinek minden tagja, ilyen vagy olyan módon, határokat megsértő módon viselkedik vele szemben. Miért? Mert megtehetik. Az empatát kivülállóként kezelik és alapvetően úgy tekintenek rá, mint egy rossz, sérült, hibás, megjavitandó készülékre. Nem értik, hogy az empata miért mutat folytonos ellenállást és hogy miért nem tudják őt totálisan manipulálni és kontrollálni. Az ilyen család tagjai agymosottak...: Ezeket a -sokszor már felnőtt- egyéneket saját nárcisztikus szülőjük képezte ki arra, hogy mindig a hibát keressék másokban, felnagyitva mások gyengeségeit, élvezetet találva annak elnyomásában, dominálásában, bántásában, pillanatnyi kielégülést, azaz nárcisztikus táplálékot lelve átmeneti felsőbbrendűség érzésükben. 

A nárcisztikus család

A szomorú valóság, hogy a nárcisztikus család minden tagja, egytől egyig beteg. Ezt sajnos nehéz elfogadni, de muszáj. Nem lehet tudatosságot találni egy tudattalan környezetben. A nárcisztikus család tagjai nem tudatosak. Épp ez az oka annak, hogy annyi visszaélést követnek el együtt, és amiért tudat alatt egymást is használják és kihasználják. A családhoz közelálló, vagy annak mentálisan legegészségesebb tagja szófogadatlannak és zabolátlannak minősül, majd lassan kirekesztődik a családból. Aki szembemegy a család érdekeivel, és megfogalmazza nekik az igazságot, ellenséggé válik. Erős jellemű egyéneket nem szivesen lát az ilyen család. 

Aki egy ilyen mérgező családi rendszer rabságából szabadul, először általában terápiára szorul. A terápia alatt lassan világosság válik számára, hogy maga a családrendszer a beteg, és szép lassan érzelmileg is eltávolodik tőlük. 

Közös bűnbak keresés és felelősség háritás

Amikor az egyén felébred és eltávolodik vagy kiszakad, szembemegy a családdal, olyan tudatalatti szégyen-érzetet okoz a családnak, hogy annak egyetlen védekező mechanizmusa marad az egység/látszat fenntartása, valamint saját maga felmentése érdekében: bűnbakot csinál a kiszakadó egyénből. Mindig ő lesz a rossz, a hibás, a felelős a történtekért. A hálátlan, a sérült, a beteg. Valószinűleg a család egyik tagja sem fog kiállni az egyén mellett. Bár előfordul, hogy az egyik tag valamenyire tudatában van a visszaélésnek, mégsem lép fel a rendszer ellen az egyén védelmében. Miért? Mert mint minden nárcisztikus játszmában résztvevő egyén, ő is csak veszithet. A szélsőségesen rosszindulatú rendszerekben, ha leleplezed a visszaélést, kirekeszthetnek a családból. Erről szól az egész. Ha valaki megkérdőjelezi a nárcisztikus családi illúziót, a rendszer összetöri az ő tükrét is és akkor neki is mennie kell. Magyarul, ő sem fog kiállni melletted. 

nárcisztikus háromszög

 

Ha azt várod, hogy az egyik családtag álljon ki melletted, ismerje el, hogy ami történt és amit veled tesznek, az igazságtalan és súlyos visszaélés, hiába vársz. Ez egy méregző családi egység, ahol a tagok azt akarják, amit akarnak: Ha ez pénz, és a többi, kirtikát nem tűrő családtag szövetsége, vagy hogy ne kelljen felelősséget vállalniuk a viselkedésükért, akkor a saját mentális egészségedet fogod kockára tenni, amig végignézed, hogy a családtag, akiről azt hitted, a szövetségesed, egy pllanat alatt vállrántva elsétál mellőled, amikor ki lenne állnia melletted és az igazságért. 

Az ilyen családban élők nem rendelkeznek empátiával, nem képesek más helyzetébe beleérezni magukat. A családtagnak nincs eszköze arra, hogy egyáltalán megpróbálja elkezdeni megérteni azt, hogy Téged lelki-testi támadás ért: megtámadtak, becsaptak, átvertekmegszégyenitettek, kinevettek, lealacsonyitottak, lebecsültek, kitagadtak, meghazudtoltak, megaláztak, kibeszéltek. A nárcisztikus visszaélés egy mentális-fizikai-lelki: övön aluli támadás. Ahhoz hogy melléd álljon valaki, empátiára van szükség, de nekik nincs. Igy nem képesek erre. 

Érdekelem én egyálaltán őt? 

Nem. Ha valaki nem áll ki a másik mellett egy veszélyes, igazságtalan, vagy megalázó helyzetben, miközben pontosan tudja, hogy ez súlyos test-lelki következményekkel járhat, akkor nem. Nem érdekled.

Sajnos nem ritka az ilyesmi a Cluster B családi egységekben. (Link:  ‘flying monkey’s denied.’). Ilyenkor ne az egyént nézd, hanem a családot! Ez az ember nem a barátod. Igen, tudja, hogy mit tettek veled. Valószinűleg órákat beszélgetett veled erről és látszólag empatizált veled - de a tettek hangosabbak a szavaknál. Legtöbbször, ha a tettek nem egyeznek a szavakkal, akkor valószinű, hogy egy nárcisztikus rendszerben élő egyénnel van dolgod, aki csak azt fogja neked mondani, amit hallani szeretnél, nem pedig az igazat. Ő már elveszett. 

Rózsa története

2001-ben Rózsa családi mobbing áldozata lett. Öccse már hónapokkal előbb tudta, hogy nővére korábban már az egyik nárcisztikus szülő és az aranygyermek testvér áskálódásának áldozata volt. Tudta, hogy Rózsát korábban már bántották. Együttérzést mutatott a lány iránt, ezért Rózsa szövetségesének hitte. Egyszercsak Rózsa "aranygyermek" testvére úgy döntött, hogy Rózsát száműzzék a családból. Öccse erről is tudott. De ahelyett, hogy kiállt volna a lány mellett, inkább elment egy olyan családi eseményre, ahova Rózsát nem hivták meg, tudva, hogy nem hivták meg. Pár hónappal később öccse veszélybe sodorta nővérét egy olyan helyzetben, amiről tudta, hogy valószinűleg ez lesz a végkimenetele: Rózsát le is támadta a család fizikailag is erőszakos tagja. Később a fiú beismerte, hogy tudott arról, hogy ezt tervezték, és hogy megint a lányon verik majd el a port, de nem akart kiállni Rózsáért, mert

"szeretett volna mindenkivel jó viszonyt ápolni és nem akart belekeveredni"...

Amikor Rózsa megkérte, hogy álljon mellé, konkrétan azt válaszolta, hogy nem akar konfliktust, mert fél, hogy kitagadják az örökségből. Majd az egész helyzetet Rózsa ellen forditotta, és beállitotta a lányt egy irányitásmániás, öntelt alaknak. Még azt is felhánytorgatta neki, amiért olyan helyzetbe hozza őt, hogy választania kellene a lány és a visszeéléseket elkövető családja között. Ekkor jött rá Rózsa, hogy ez az ember nem az, akinek hitte és hogy soha nem is volt a szövetségese. Rájött, hogy öccsében semmi empátia nincs, és nem is akar másokkal együttérezni. Öccse azóta nem is beszél vele, igy Rózsa teljesen magára maradt, családi támogatás nélkül.

cowards.png

 

Vajon Rózsa öccse ráeszmél-e valaha arra, hogy ő, aki tud és tudott mindenről, sokkal inkább felelős az elszenvedett abúzusokért, mint azok a családtagok, akik ezt tudatalatt követik el? Ezért cselekedete sokkal karmikusabb és gerinctelenebb, mint a többieké. Minden alkalommal, amikor tanúja annak, hogy Rózsát bántják vagy szidják, némaságával is az abúzust szolgálja. 

Az ilyen ember lehet férjed, testvéred, de nem a barátod. 

El kell fogadnod, hogy ez a kapcsolat is mérgező. Sehová nem tart egy olyan kapcsolat, ahol a hibás fél nem ismeri el, hogy hibás, bármennyire is fekete-fehér. Nagyon valószinű, hogy az ilyen egyén, aki azt mondja, amit hallani akarsz, csak használ, kihasznál és a végletekig nárcisztikus. Érzelmileg egészséges emberek el tudják ismerni, ha tévednek, ha hibáznak, és tudnak bocsánatot kérni. Nem fogják azt úgy fel, mint az egójukat fenyegető veszélyt.

Mindenki és bárki, aki
etikátlan, erkölcstelen, elitélendő, hibás, vagy rossz viselkedést tanusittámogat vagy annak fenntartásában segédkezik illetve felette szemet huny: 
bűnrészes és beteg. 

Aki valóban szeret, nem hagyja, hogy bántsanak, vagy hogy igazságtalanság érjen. Ha valóban szeret, úgy áll ki melletted, mint egy hős oroszlán. Vissza se tudod tartani, nehogy másokban kárt tegyen miközben Téged véd. Ilyen az, amikor valaki igazából szeret.

A barát-ellenség (frenemy) nem. A nárcisztikus család barát-ellenségek nárcisztikus hálója. Nem tudnak kiszállni belőle és örökre beleragadnak. Te viszont szabad vagy!

Source: http://parenting.exposed/the-adult-sibling...

Miért ártalmas a társfüggő anya legalább annyira, mint a nárcisztikus?

Kijöttem a gyakorlatból posztok terén, a gyakorlati életben viszont annál inkább volt alkalmam közelről, belülről végignézni azt, hogyan teheti tönkre egy látszólag önzetlen anya a saját gyerekeit és hogy az önzetlenségben mekkora mérhetetlen önzés lappang. 

Képzeljünk egy egy klasszikus Nárcisztikus-Társfüggő kapcsolatot. Az egyik ad, a másik elvesz. A férj irányít, a nő áldozat: A nő szó és zokszó nélkül követi férje utasításait, kielégíti igényeit, szükségleteit. Nem szól egy szót sem. Ha a férj sáros lábbal átgázol a frissen felmosott folyosón, felmossa újra. Nem szól egy szót sem, amikor a férje nélküle hoz, egész családot érintő pénzügyi döntéseket, mert fél a veszekedéstől. Konfliktuskerülő. Csak béke és nyugalom legyen, az mindennél többet ér. Csak a gyerekek azt lássák, hogy itt nincs egy hangos szó sem. Soha. Éltek igy konfliktuskerülően, elfojtásokkal telve, 25 évig.

A fiúk felnőttek és megtanulták, hogy egy nőnek ne legyenek vágyai, céljai, igényei, ne szóljon bele semmibe, viszont a nő legyen jó cseléd, de legfőképpen áldozat, aki fogadja el, hogy a férfi irányít, az van, ami van. 

Krach. 

Férj váratlanul meghal. Dől a kártyavár. Egy éven belül csőd, majd hatalmas tartozás zúdul a két fiatal fiú nyakába: örökölték. Anyjuk persze még időben lemond az öröklésről, igy a tartozás csak a gyerekeit sújtja (immár 17 éve), őt nem. Hatalmas a trauma mindenkinek és ahogy az lenni szokott, az egyik fiú, tudat alatt belép az apja szerepébe, és az anyja támaszává válik. Felveszi a családfő, a családfenntartó szerepét és apja mintájára elkezd hajtani, hogy legalább az anyját megvigasztalja és megpróbálja visszaadni neki azt, ami neki annyira fontos volt de már örökre elveszett a szülők (!) felelőtlensége miatt. 

Anya továbbra is áldozatszerepben, hazaviszi a fiatal fiúkat a nagyszülőkhöz, vissza a hazájába, kiszakítva a fiatalokat szeretett környezetükből, hisz ő támasz nélkül életképtelen. Mindig kell valaki, akibe lehet kapaszkodni. 8 év után a nagyszülők is meghalnak. Már tényleg csak hárman maradtak. Már csak a gyerekeibe kapaszkodhat. Az idősebb fiú közben már 41 éves... Élete még nem volt, az anyja élettársa lett belőle, azóta is az anyját próbálja megmenteni, aki túl gyenge és rest arra, hogy új életet kezdjen, találjon magának egy korban hozzá illő társat, hiszen igy sokkal kényelmesebb: A fiában úgyis maximálisan megbízhat, és még le sem kell vele feküdni...

Arra jó lesz a menyem!

Csakhogy a meny, a fia szive választottja, 2 év után kezdte megelégelni, hogy napi 24h-ban életképtelen anyósával és hasonlóan életképtelen sógorával éljen egy fedél alatt, és ultimátumot adott. Eredmény: Elsőszülött fiúnak hatalmas bűntudata van, hogy ha magára hagyja a "családját". Igy saját család alapítása, felelősségvállalás és köldökzsinórról való leválás helyett, saját szive választottjáról mond le, csak hogy anyjának ne okozzon újabb fájdalmat (érzelmi csapda).

41 éves fiú (férfi?) nem tudja a saját életét élni, azt sem tudja mi az,  mert ilyen egészséges mintát nem látott.

Mindeközben az anyja szentül meg van győződve róla hogy ő egy anyós-főnyeremény, aki mennyi mindent segít a fiataloknak (napi 24h-ban otthon ülve egy fedél alatt), miközben nem veszi észre, hogyan teszi tönkre a saját gyerekei életét, a saját egoizmusa miatt. Egyszer már tönkretette a fiait, amikor felelőtlenül nem harcolt a férjével meg azért, hogy a férj igenis ossza meg vele a fontos pénzügyi döntéseit. Úgy lehet, hogy pár tányér dobálás árán, de a fiai nem kerültek volna évtizedekre (!) anyagi mínuszba, hiszen mindkét szülő egyformán felelős a gyerekekért. Most pedig azért teszi őket tönkre másodszor is, mert képtelen elengedni és lekapcsolódni a saját gyerekeiről.

Sem ezért, sem másért nem vállalta és nem vállalja azóta sem a felelősséget, hárítva azt olyan mondatokkal, hogy "ennek így kellett lennie" "én nem akartam veszekedést" és "de én 50 évvel ezelőtt olyan beteg voltam..." Ő mossa kezeit. Ő akkor sem, most sem akar felelősséget. Most sem nyúl pénzhez. Legyen az a fia felelőssége...?

Pénz? Nem számit. Csak legyen!

Elsőszülött fiú így hát 17 évvel apja halála és a totális anyagi csőd után, 41 évesen, éli továbbra is életét 65 éves özvegy nyugdíjas anyukájával és testvérével egy fedél alatt, és próbál megfelelni anyja elvárásainak.

Ő, az önzetlen anya, akinek semmi nem kell, de aki mindenkit irányít a függöny mögül, éppen most üldözte el fia szive választottját és szerezte vissza a fiát, akivel továbbra is kielégíttetheti saját lelki szükségleteit és saját társfüggőségét. 

Not happy end. 

stock-photo-narcissistic-mother-concept-sign-of-emotional-child-abuse-through-self-centered-parent-370628471.jpg

 

 

 

 

 

A trükk, amivel örökre a Nárcisztikus horgára akadhatsz

IDŐSZAKOS MEGERŐSÍTÉS

Van egy rendkívül bevált érzelmeinkre ható módszer, az úgynevezett időszakos megerősítés, amivel garantáltan, tátott szájjal, szögre lehet akasztani bárkit.

Időszakos megerősítés az, amikor egy kapcsolatban az egyik fél következetlenül, rendszertelenül hoz szabályokat, oszt jutalmakat vagy húz meg a határokat. Ez, ahelyett hogy elrettentené a másikat, valójában az ellenkezőjét teszi: azt a vágyat táplálja, hogy újra jutalmat kapjunk, aminek örökre rabjává válhatunk.

Read More