"BÍZZÁL BENNEM"
Ma délután egy jó barátommal beszélgettem szerelmi háromszögekről, az abból való tapasztalatokról, okulásról és tanulságokról. Lassan kezdem észrevenni, hogy elég hasonló a helyzet mindenhol, aminek az oroszlánrésze a FELELŐSSÉGVÁLLALÁS. Ha valahol, akkor ez az a pont, ahol már fel lehet ismerni egy nárcisztikus személyt.
Eszembe jutott egy epizód.
Nála voltunk a lakásán. Hétvége volt, pihentünk, tévéztünk. Egyszer csak felfigyeltem az sms hangra. Akkoriban egyszer már láttam, egy csak jelzésképpen elmentett hölgy nevét a telefonja kijelzőjén, amikor egyszer pont akkor jött a hölgytől sms, amikor épp nekem mutatott valamit a telefonján. Micsoda pech! Akkor csak egy smiley volt a látható üzenet mire én nagyvonalúan és magabiztosan nem reagáltam ... de megjegyeztem. Bevésődött a keresztnév. Ekkor kb 3 hónapja lehettünk együtt, de már valami nem stimmelt.
Akkor este ismét jött egy sms. Rákérdeztem:
- Kivel sms-ezel?
- Egy csajjal. (trianguláció)
-Azzal a lánnyal, akivel a múltkor is sms-eztél? Ki az?
- Senki, egy ismerősöm. (nem érsz annyit, hogy elmondjam: leértékelés)
-Jó, de mégis kicsoda? Ha csak egy ismerős, igazán elmondhatnád.
- Egy csaj. (provokálás)
-Volt csajod?
-Mindent üzenetről be kell számolnom? (terelés)
-Nem, nem kell mindenről beszámolnod, de azért beavathatnál, ha már rendszeresen sms-ezel valakivel, hogy mégis kicsoda.
-Látod, hogy te nem bízol bennem!? (érvénytelenítés) Bizalom nélkül hogy legyen jó kapcsolatunk? (projekció)
-Figyelj, ha ez fordítva történne meg és én látnám rajtad, hogy te mennyire szenvedsz ettől, én biztos megmutatnám a kapott üzenet és ezzel le is lenne tudva az egész, mindketten megnyugodnánk és tovább is léphetnénk, mert nekem nincsenek titkaim. De te nem mondod el ki az és nem mutatod meg az üzenetet.
-Olyan nyomást teszel rám! (szánalomkeltés) Nem bírom ezt az állandó féltékenységet! Ha nem bízol bennem, akkor semmi értelme ennek az egésznek. (hibáztatás)
-Na jó -erősítettem bele-, ha nem mutatod meg az üzenetet, akkor azt fogom gondolni, hogy valamit eltitkolsz előlem, mert ha nem lenne semmi az sms-ben, megmutatnád.
-Mi ez, zsarolás? Nálam nincsenek ilyen játszmák. Rajtam nem fogsz fogást találni, hiába próbálkozol. Nálam ez nem működik. Ha nem bízol bennem, akkor szakítsunk!(vádaskodás, fenyegetés, büntetés kilátásba helyezése) ... Bízzál bennem! (gázláng módszer)
-Ha nem mutatod meg most azt az üzenetet, felállok és elmegyek. 3-ig számolok. 1-2-3.
-... (csenddel verés)
Felálltam és kiviharzottam a nappaliból. Ő mozdulatlanul ült tovább a tv előtt a kanapén és még csak fel sem kelt (stonewalling). Mire az előszobába értem, jöttek a kételyek: Jézusom. Lehet, hogy most veszítem el ebben a pillanatban. Nincs bizonyítékom, hogy megcsal, lehet, hogy tényleg én vagyok a paranoiás és túlreagálom ezt az egészet. Mivel nem védekezik, nem magyarázkodik, úgy tűnik, hogy nagyon tudja a saját maga igazát, hiszen higgadt és magabiztos. Jézusom, nem akarom elrontani! Mi van, ha most ezzel elcseszem ezt az egész kapcsolatot úgy, hogy igazából semmi okom nincs is rá?
Visszamentem a nappaliba. Leültem és bocsánatot kértem. (agymosás)
Majdnem egy év gyötrelem után derült ki, hogy persze mindenben igazam volt.
Ezzel a kis anekdotával ma csak annyit szerettem volna elmondani, hogy az egésznek a kulcsa szerintem ott van, amikor azt mondta: Bízzál bennem! -ezzel rám tette a felelősséget.
És én bíztam. Mert bízni akartam. Benne. Eldöntöttem, hogy én egy olyan valóságot akarok, olyan kapcsolatban akarok élni, ahol bízom a másikban. Én is projektáltam. A saját vágyaimat, fantáziámat őrá. Már ő is tudta, jobban mint én, hogy mennyire ki voltam éhezve és bízni akartam végre valakiben. Ez meg is történt. Én bíztam. Ez az ÉN döntésem volt. Nem mondta egy szóval sem, hogy nem csal. Eldönthettem, hogy benne bízom vagy magamban. Ő feltette a kérdést. És ÉN magam helyett őt választottam.
Ma már nem hibáztatom, nem ostorozom magam ezért és vállalom is érte a felelősséget. Mert ezek szerint az erő már akkor is velem volt, csak nem tudtam jól használni!
DÖNTHETTEM ÉS DÖNTÖTTEM
Ez az én felelősségem. Ne kövessük el ugyanazt a hibát, amit a nárci: hogy mindig a másikat hibáztatjuk a saját boldogtalanságunkért. Én a leckét megtanultam: ma már mindennél jobban bízom magamban és a megérzéseimben. És ez a legjobb kapcsolat, amiben lehetek: önmagammal. Mert én mindig ott vagyok magamnak, akitől a legjobb tanácsokat kapom, és így nem vagyok egyedül.
Szeretettel.