Sziasztok!
Nagyon rég nem volt alkalmam posztolni, ennek több oka is van. Legfőképpen jók :)
Először is, már nem a nárci / narci /nárcisztikus / npd-vel ébredek reggel és hajtom álomra fejem este, ami már önmagában is haladás, miszerint az önterápia működik!
Másodszor nagy örömömre szolgál, hogy egyre többen kezdik felfedezni a nárcisztikusok ártó világát és kezdik terjeszteni az igét végre magyar nyelven is, mint például a Túlélési Tippek Nárcisztikusok Áldozatainak - facebook oldal, ahol kiváló, hozzáértő, könnyen érthető posztokat olvashattok.
Harmadszor itt a zárt facebook csoport is, a Felépülés Nárcisztikus Visszaélésből, ahol nem csak én, de sokan osztják meg tapasztalataikat, kételyeiket, kérdéseiket, melyekre szinte azonnal tud reagálni valamelyikünk, támaszt, együttérzést és segítséget nyújtva a bajban lévőknek.
Negyedszer, az egyik csoport tagja felhívta a figyelmemet a Baktay házaspár: Nárciszok közt c. youtube sorozatára, érdemes végignézni, akár többször is, hogy rögződjön az információ.
És itt vannak Czakó Dorina, rendkívül hozzáértő irásai: https://dorinaczako.wordpress.com/
Nem szégyen bajban lenni, legfőképpen ha önmagad hibáján kívül kerültél oda és akkor, ha valójában semmi rosszat nem tettél azon kívül, hogy naiv voltál és túl jóindulatú. De nem is hibáztathatsz senki mást a saját állapotodért sokáig, tenned kell valamit! Magadért! A felnőttkor azt jelenti, hogy felelősek vagyunk magunkért = magunkért vagyunk felelősek. Senki nem felelős azért, amit gyerekkorában elszenvedett, vagy ami akkor berögzült, de saját felnőttkori szenvedésünkön és boldogtalanságunkon csak mi magunk tudunk változtatni. A tudatalatti folyamatok felismerésére rengeteg jó könyv áll rendelkezésre, én éppen "Ross Rosenberg: Human Magnet Syndrome - why we love people who hurt us" (Emberi Mágnes Szindróma - miért szeretjük azokat, akik bántanak minket c. nagyon érdekes és intelligens sikerkönyvét olvasom.
Fontos, hogy kívülről is lássátok magatokat, a működési mechanizmusaitokat, hogy megértsétek önmagatokat: mit miért csináltok, mire miért úgy reagáltok, miért éreztek tehetetlenséget és miért gondoljátok azt, hogy képtelenek vagytok szabadulni, azaz áldozatok vagytok.
Észrevettem, hogy amikor a csoportban valaki nagyon el van keseredve vagy nagyon küzd a (társ)függőségével, egyből mindenki tudja, mi lenne a helyes cselekedet és egyből mindenki "megmenti" őt. Miért nem vagyunk ilyen okosak, amikor saját magunkat kellene "megmenteni"? Lássuk magunkat is kívülről és tegyünk meg magunkért is ugyanannyit, mint amennyit a másikért megteszünk, vagy megtennénk és nyerni fogunk! Hiszen az életben csak magunkra számíthatunk, illetve magunkra mindig számíthatunk, akkor pedig "nem vagy egyedül" :) #namaste