Kijöttem a gyakorlatból posztok terén, a gyakorlati életben viszont annál inkább volt alkalmam közelről, belülről végignézni azt, hogyan teheti tönkre egy látszólag önzetlen anya a saját gyerekeit és hogy az önzetlenségben mekkora mérhetetlen önzés lappang.
Képzeljünk egy egy klasszikus Nárcisztikus-Társfüggő kapcsolatot. Az egyik ad, a másik elvesz. A férj irányít, a nő áldozat: A nő szó és zokszó nélkül követi férje utasításait, kielégíti igényeit, szükségleteit. Nem szól egy szót sem. Ha a férj sáros lábbal átgázol a frissen felmosott folyosón, felmossa újra. Nem szól egy szót sem, amikor a férje nélküle hoz, egész családot érintő pénzügyi döntéseket, mert fél a veszekedéstől. Konfliktuskerülő. Csak béke és nyugalom legyen, az mindennél többet ér. Csak a gyerekek azt lássák, hogy itt nincs egy hangos szó sem. Soha. Éltek igy konfliktuskerülően, elfojtásokkal telve, 25 évig.
A fiúk felnőttek és megtanulták, hogy egy nőnek ne legyenek vágyai, céljai, igényei, ne szóljon bele semmibe, viszont a nő legyen jó cseléd, de legfőképpen áldozat, aki fogadja el, hogy a férfi irányít, az van, ami van.
Krach.
Férj váratlanul meghal. Dől a kártyavár. Egy éven belül csőd, majd hatalmas tartozás zúdul a két fiatal fiú nyakába: örökölték. Anyjuk persze még időben lemond az öröklésről, igy a tartozás csak a gyerekeit sújtja (immár 17 éve), őt nem. Hatalmas a trauma mindenkinek és ahogy az lenni szokott, az egyik fiú, tudat alatt belép az apja szerepébe, és az anyja támaszává válik. Felveszi a családfő, a családfenntartó szerepét és apja mintájára elkezd hajtani, hogy legalább az anyját megvigasztalja és megpróbálja visszaadni neki azt, ami neki annyira fontos volt de már örökre elveszett a szülők (!) felelőtlensége miatt.
Anya továbbra is áldozatszerepben, hazaviszi a fiatal fiúkat a nagyszülőkhöz, vissza a hazájába, kiszakítva a fiatalokat szeretett környezetükből, hisz ő támasz nélkül életképtelen. Mindig kell valaki, akibe lehet kapaszkodni. 8 év után a nagyszülők is meghalnak. Már tényleg csak hárman maradtak. Már csak a gyerekeibe kapaszkodhat. Az idősebb fiú közben már 41 éves... Élete még nem volt, az anyja élettársa lett belőle, azóta is az anyját próbálja megmenteni, aki túl gyenge és rest arra, hogy új életet kezdjen, találjon magának egy korban hozzá illő társat, hiszen igy sokkal kényelmesebb: A fiában úgyis maximálisan megbízhat, és még le sem kell vele feküdni...
Arra jó lesz a menyem!
Csakhogy a meny, a fia szive választottja, 2 év után kezdte megelégelni, hogy napi 24h-ban életképtelen anyósával és hasonlóan életképtelen sógorával éljen egy fedél alatt, és ultimátumot adott. Eredmény: Elsőszülött fiúnak hatalmas bűntudata van, hogy ha magára hagyja a "családját". Igy saját család alapítása, felelősségvállalás és köldökzsinórról való leválás helyett, saját szive választottjáról mond le, csak hogy anyjának ne okozzon újabb fájdalmat (érzelmi csapda).
41 éves fiú (férfi?) nem tudja a saját életét élni, azt sem tudja mi az, mert ilyen egészséges mintát nem látott.
Mindeközben az anyja szentül meg van győződve róla hogy ő egy anyós-főnyeremény, aki mennyi mindent segít a fiataloknak (napi 24h-ban otthon ülve egy fedél alatt), miközben nem veszi észre, hogyan teszi tönkre a saját gyerekei életét, a saját egoizmusa miatt. Egyszer már tönkretette a fiait, amikor felelőtlenül nem harcolt a férjével meg azért, hogy a férj igenis ossza meg vele a fontos pénzügyi döntéseit. Úgy lehet, hogy pár tányér dobálás árán, de a fiai nem kerültek volna évtizedekre (!) anyagi mínuszba, hiszen mindkét szülő egyformán felelős a gyerekekért. Most pedig azért teszi őket tönkre másodszor is, mert képtelen elengedni és lekapcsolódni a saját gyerekeiről.
Sem ezért, sem másért nem vállalta és nem vállalja azóta sem a felelősséget, hárítva azt olyan mondatokkal, hogy "ennek így kellett lennie" "én nem akartam veszekedést" és "de én 50 évvel ezelőtt olyan beteg voltam..." Ő mossa kezeit. Ő akkor sem, most sem akar felelősséget. Most sem nyúl pénzhez. Legyen az a fia felelőssége...?
Pénz? Nem számit. Csak legyen!
Elsőszülött fiú így hát 17 évvel apja halála és a totális anyagi csőd után, 41 évesen, éli továbbra is életét 65 éves özvegy nyugdíjas anyukájával és testvérével egy fedél alatt, és próbál megfelelni anyja elvárásainak.
Ő, az önzetlen anya, akinek semmi nem kell, de aki mindenkit irányít a függöny mögül, éppen most üldözte el fia szive választottját és szerezte vissza a fiát, akivel továbbra is kielégíttetheti saját lelki szükségleteit és saját társfüggőségét.
Not happy end.
