Avagy hogyan kerüljünk ki az ördögi körből?
Nagyon sokaknak ismerős lehet a mondat "Se veled - se nélküled". Saját bőrünkön tapasztaltuk meg, mennyire nehéz kikecmeregni, és nem visszamenni egy kapcsolatba, ami érzelmileg rabláncon tart bennünket. De hogy is működik ez valójában?
Általában az ilyen se veled-se nélküled kapcsolatok olyan kötődési problémákra, zavarokra utalnak, amiket lehetetlen, vagy nagyon nehéz egy felnőttben megváltoztatni. A válasz mindig a múltban keresendő, és itt nem csak az egyik fél a ludas: mindkét emberben olyan működési mechanizmusok segítik elő az ilyen kapcsolati mechanizmust, amik elősegítik az alá-, fölérendelt viszonyokból és önértékelési problémákból adódó állandó konfliktus helyzeteket.
Lehet, hogy sohasem tudatosodott bennünk, de gyerekkorunkban mégis volt egy rossz kötődési mintánk (szülők válása, halála, agresszivitás), ami mint egy tetoválás, mélyen belemarta magát az agyunkba és az asszociációs rendszerünkbe. Tudat alatt, sokszor felnőtt korban is e minta alapján a hasonló élményeket keressük, bármilyen fájdalmas is, hiszen ezt ismerjük, ezt szoktuk meg, ezt érezzük természetesnek és sajátunknak. A minta, a program, mint egy szoftver működik bennünk, nagyon nehéz átprogramozni.
Sokszor előfordul, hogy egy társfüggő / empata / borderline személyiségzavaros egyén tudat alatt nárcisztikus személyt választ társul, mint a mágnest vonzza be. No de mit tegyünk, ha ki akarunk törni ebből az állandó, folyamatos, ismétlődő, mérhetetlen fájdalom ciklusból?
Ehhez tudni kell, hogy kik vagyunk valójában és mi működtet bennünket. Ha felismertük társfüggőségünket, azaz olyan személyek vagyunk, akiknek a szükségleteit mindig másoké alá kellett rendelni, akkor már közel járunk a megoldáshoz. Tudatában vagyunk annak, hogy dependens, azaz függő személyiségjegyeket hordozunk magunkban, mivel elhitették velünk, hogy gyengék vagyunk és hogy csak akkor maradunk életben, ha mellettünk egy erős személy van, aki irányít bennünket. Most már csak az erősnek hitt "drogot" kellene leváltani.
Hogyan vegyük vissza okosan életünk felett az irányítást?
Biztosan te is éreztél már olyat, hogy nem tudod megállni, hogy ne lépj kapcsolatba az exeddel, még ha tudod is, hogy megint meg fog alázni, bántani fog, de egy pillanatra legalább érezheted, hogy "van". Nos, ez a "van", ez másképp is létrejöhet. Én például sokszor "kísértetem el magam" az exemmel, edzésre például. Elképzelem, hogy lát, hogy néz, hogy feltűnik, hogy ott van, és azt, hogy tanúja lehet annak, hogyan erősödöm és virulok ki napról napra. Ez erőt ad, ugyanis nem érzem egyedül magam. A másik módszer, hogy "ne legyél egyedül", hogy amikor rá gondolsz, neki írnál, őt hívnád fel, akkor ezt a függőségedet tudatosan kezeld és jó irányba tereld ezeket az energiáidat, hogy magadnak ne árts.
Minden egyes alkalommal, amikor ebbe a csoportba valaki ír, tulajdonképpen saját bántalmazójával lép lelki kapcsolatba, a bántalmazás és a visszaélés kockázata nélkül. Szépen lassan, adagokban szokunk le a "szerről", amit ártott nekünk és fogva tartott bennünket. Hamar találunk egy megértő fülre, aki felülírja azt a sok rosszat, amikor valakinek nem voltunk elegek vagy fontosak.
Sok sikert a gyógyláshoz!