Társfüggő vs kapcsolatfüggő

A nagy kérdés

Nemrég értetlenül megakadtam a pszichológusomnál egy pillanatra, amikor számomra mint mindennél egyértelműbb információt kimondtam, hogy társfüggő vagyok. Mire ő, aki egy csodálatos, nagyon képzett és hozzáértő szakember (ráadásul személyesen is jó ismerője a témának), felhorkant, hogy ugyan már, hogy lennék én társfüggő, amikor egyedül élek?!

Meglepődtem, de nem ítélkeztem, hanem elmondtam neki azt, amit angol nyelvű szakirodalomból és rengeteg youtube (legfőképpen Lisa A. Romano csatornája) videóiból tudok, hogy mi is az a "codependent". Annyira izgatott a kérdés, hogy később megkérdeztem, egy pszichiáter ismerősömet is, hogy szerinte a társfüggő és a kapcsolatfüggő ugyanazt jelenti-e, vagy sem. Ő egymást helyettesítve használja a két szót, mint két alternatívát, de aztán elgondolkodott és másnap megkérdezte kollégáit. A kollégák szerint két különböző, de egymásnak alá-, és fölé rendelt viszonyról van szó:

Minden kapcsolatfüggő társfüggő, de nem minden társfüggő kapcsolatfüggő

És ez valóban így is van. No, de lássuk csak, hogy mit is jelent ez pontosan: 

Ross Rosenberg: "Human Magnet Syndrome" c. könyvében írja:

Egy 1985-ös felmérés szerint a társfüggőséggel kezelt "betegek" 25%-a valamilyen humanitárius szakmában dolgozik, különösen egészségügyben, vagy pszichológia terén. Ez nem véletlen, hiszen a társadalom kevés más területén tud ennyire jól működni egy társfüggő / azaz másokról gondoskodó, önfeláldozó személyiség. A 93. oldalon írja: A "codependency", azaz:

"A társfüggő egy elcsépelt, rosszul használt és tévesen értelmezett kifejezés"

A legtöbb ember számára a társfüggő egy gyenge, levakarhatatlan (clingy), a másikba kapaszkodó (needy) embert jelent, aki érzelmileg beteg.  Ez sajnos a média hibája is, hogy rengetegszer kontextusból kiragadnak szavakat és ezáltal azok rosszul rögződnek és teljesen elveszítik eredeti jelentésüket.

Mit jelent valójában?

A kifejezés az AA (Alcoholics Anonymous) mozgalomban gyökerezik, melyet 1936-ban alapítottak. Miután az alkoholizmust betegségként orvosilag kezdték kezelni, 1951-ben létrehoztak egy 12 lépéses programot (Al-Anon) nem a beteg, hanem annak családja és hozzátartozói számára! A mozgalom tehát az alkoholizmus éremének másik oldalát világította meg, a szenvedő családtagokat, akik, csakúgy mint az alkoholista, azt érezték, hogy elvesztették az irányítást életük felett és tele vannak veszteséggel, akadályokkal. Amikor az alkoholisták találkoztak, találkoztak a feleségeik is és elmesélték egymásnak szenvedéseiket, hogy milyen borzalmas egy alkoholistával együtt élni. Így jöttek rá, hogy ők is érintettek és hogy nekik is terápiára van szükségük. Hamarosan rájöttek, hogy az alkoholista kúrájába bele kell vonni annak családját is. A '70-es évektől áttörő eredményeket értek el úgy, hogy a fókuszt az alkoholistáról annak hozzátartozójára és a kettőjük közötti kapcsolat dinamikájára helyezték. A 80-as évektől már rendszeresen tartottak terápiákat alkoholisták, vagy akár más függőségben szenvedők szeretteinek, a '90-es évektől pedig már szinte előírták és elvárták a családtagok közös aktív részvételét. A rehab központok rájöttek, hogy a családnak kulcsszerepe van nem csak a függőség kialakulásában, hanem ugyanúgy annak gyógyításában is. 

A terápia kiterjedt és olyan szavak születtek, mint "alkoholista felnőtt-gyereke" (adult-child of an alcoholic), "alkoholista család" (alcoholic family), és a "társ-alkoholista" (co-alcoholic), azaz az alkoholista társa. Később az alkoholizmust és a drogfüggőséget egy kalap alá vették, mivel a tünetekben és a kezelésében több hasonlóságot, mint különbséget véltek felfedezni. Így jött létre az általános "kémiai függőség" (chemical dependency) kifejezés, minekután a társalkoholista szóból - társfüggő, azaz co-alcoholic-ból - co-dependent lett.

A társfüggő tehát a függő társa! Nem pedig egy másik függő! Valójában a codependency egy olyan embert jelöl, aki hajlamos egy függővel összekötni az életét, akit irányítani próbál, de gyakorlatilag tehetetlen. 

Wegsheider-Criuse (1984) szerint a társfüggő 3-féle ember lehet: 

• egy alkoholista házastársa
• alkoholista gyermeke vagy unokája
• érzelmileg elnyomó családban nevelkedett

 A '80-as évek közepén a szó még pontosabb értelmezést nyert és már olyan embert nevez meg, aki:

• rendszeresen nárcisztikus vagy függő egyénnel létesít párkapcsolatot!

Olyan, aki nem, vagy nem megfelelően elégíti ki a saját érzelmi illetve személyes szükségleteit, miközben egy másik ember vágyait, kívánságait, elvárásait helyezi előtérbe. A társfüggők gyakran mutatnak "túl kedves" (people-pleasing) vagy önfeláldozó viselkedést, miközben képtelenek ellenállni egy függő, nárcisztikus vagy irányító személyiség vonzerejének. Egyértelművé vált tehát, hogy a társfüggőség több helyről eredhet és nem feltétlenül csak a kémiai függők partnerét jelenti.

1986-ban Melodie Bettie bestseller könyve, a "Codependency no more"  áttörést hozott az igencsak univerzális kérdésben. 8 millió eladott példány eredményeképpen a társfüggőséget már nem egy szégyellnivaló betegségnek tekintették, melyet titkolni kell; nem gyenge, beteg személyiségeket jelölt, akik képtelenek kilépni kapcsolatukból, és olyan eredményes módszereket mutattak meg, melyek már hatékonyan segítenek ezeknek az embereknek a bántalmazó kapcsolatuknak hátat fordítani.

CODA - Codependents Anonymous

Megalakul az anonim társfüggők mozgalma, mely ma már 40 országban, és csak az USA-ban 1.200 aktív csoporttal működik. 

A társfüggő jellemzői

Irányítás

• Azt gondolom, a legtöbb ember nem tud magáról gondoskodni
• Megpróbálok meggyőzni másokat arról, hogy kellene gondolkodniuk és hogy valójában mit éreznek
• Bánt, amikor mások nem engedik, hogy segítsek
• Előszeretettel adok tanácsot és javaslatot anélkül, hogy kérnék, szeretek okoskodni
• Elhalmozom ajándékokkal a szeretteimet
• A szex-szel elfogadtatom magam
• A kapcsolatban kell, hogy a másiknak szüksége legyen rám

Elkerülés

• Úgy viselkedem, hogy mások elutasítsanak, megszégyenítsenek vagy megharagudjanak rám
• Erőteljesen véleményezem amit mások gondolnak, vagy csinálnak
• Kerülöm az érzelmi, fizikai vagy szexuális intimitást, hogy távolságot tartsak
• Emberekhez, helyekhez és tárgyakhoz való függőségem akadályoz, hogy intimitást érjek el a  kapcsolataimban
• Indirekt vagy elkerülő kommunikációval kerülöm a konfliktust 
• Leértékelem a képességeimet, hogy egészséges kapcsolataim legyenek és elutasítok minden gyógyulási módszert
• Elfojtom érzelmeimet és szükségelteimet, csak hogy ne lássanak sebezhetőnek
• Vonzom az embereket, de amikor túl közel kerülnek, ellököm őket
• Nem engedek önfejűségemből, csak hogy elkerüljem, hogy mások irányítsanak
• Az érzelmek kimutatása szerintem gyengeség
• Nem fejezem ki örömömet, vagy ha nagyra értékelek valamit

Tipikus társfüggő tulajdonságok

• Alacsony önbecsülésem van
• Önértékelés/Önbecsülés azon múlik, mekkora szükség van rám és mennyire nincs szükségem nekem másokra
• Befolyásolható vagyok
• Mások problémái miatt jobban aggódom, mint a sajátom miatt
• Folyamatosan másoknak teszek szívességet, segítek, adok
• Nem tudok nemet mondani és bűntudatom van, ha nem segítek
• Sokkal többet teszek a párkapcsolatba, amint a másik
• Nem tudok nemet mondani
• Emberfeletti terheket veszek magamra
• Képtelen vagyok kérni bármit, amit szeretnék, vagy amire szükségem lenne
• Önzőnek érzem magam, amikor kérek
• Nehezen kommunikálok érzelmeket
• Beleegyezek irreális és ésszerűtlen kapcsolati elvárásokba
• Félek és elkerülöm a konfliktust
• Tehetetlennek érzem magam, hogy megvédjem magam a bajtól
• Könnyen manipulálnak és kihasználnak önző emberek
• Megszűnnek a határaim, amikor rosszul bánnak vagy visszaélnek velem

Forrás: 

Ross Rosenberg: Human Magnet Syndrome