Azt hiszem, most már bátran, teljes bizonyossággal leírhatom, hogy felismertem egy nárcit. A nárci ismertetőjelei ugyanis többek között: áldozatszerep, bizalomba férkőzés, mártírkodás, bámulás, megfigyelés, bő beszéd, szolid egzisztencia, sármos mosoly, trófea gyűjtés, no és párhuzamos kapcsolatok.
Egy karácsonyi rendezvényen találkoztunk először. Mivel én decemberben publikáltam ezt a weboldalt, mondhatni, eléggé aktívan benne voltam a témában. Sokan voltak a party-n, de valahogy elérte, hogy végül legalább fél órát négyszemközt beszélgettünk. Éreztem, hogy kicsit túl közel jön hozzám. Bár akkor ezt a magam zárkózottságának tudtam be, valójában már akkor a határaimon akart átjönni. Helyes fiú egyébként. (Amúgy azt vélem felfedezni, hogy nárcisztikusok között sok szép férfi és nő van, illetve aki valaha szép volt legalábbis, és sokáig a külsejére vonatkozó visszajelzésekből élt). Mindegy, jóképű. Szép barna szemek, fürtös haj, izmos testalkat, de egy picit alacsonyabb nálam. (Emlékeztek, az 'Óvakodj a törpétől' c. bejegyzésemre..?) Nos. A kedves hosszúszempillájú jófiú elég hamar kidobta a hálóját, nem lacafacázott. Jött az
"Engem megcsalt a feleségem" kártya (empata horog)
Két gyermekük van. Ő éjjel-nappal dolgozott, hogy nekik mindent megadhasson, felépített egy nagy vállalkozást és agyon dolgozta magát azért, hogy mindenkiről megfelelően gondoskodjon és mit kapott cserébe? -Látszott rajta, hogy az önbecsülése valóban a béka segge alatt van. Rettenetesen megviselte a dolog. "Szánj meg, simogasd meg a buksim" -rebegtette rám hosszú szempilláit, én meg csak figyeltem. Ekkor húztam én egy lapot:
"majd én segitek kártya" (megmentő szindróma)
elkezdtem szánni, a családjáról kérdezni és elemezni őket, megértően. Akkor jött az
"Öcsémmel évek óta nem beszélünk" kártya (no de ki a no contact?)
Ez nagyon fáj neki. Egész életében ő volt a nagyobbik, az erős, aki támogatta a kisebbik testvérét, aztán egyszer csak kisöcsi elkezdett mindent természetesnek venni és visszaélt a helyzettel anyagilag. Mindig ki kellett húzni a bajból és mindig ki segített neki? Hosszúszempilla. Ez már tényleg sok volt neki. Nem elég a csalfa feleség, még a saját öccsére sem számíthat már.
Ekkor már kezdtem kellemetlenül érezni magam és mivel éreztem, hogy lehúz, udvariasan elköszöntem és eljöttem. Nem játszottam tovább a kártyapartit.
Fél év eltelik (A nárci nem siet, tud várni, az idő neki dolgozik), ismét találkozunk egy rendezvényen. Megint ugyanaz a lemez. Folytatta ugyanott. Hogy hogyan bukott le a felesége... -Hozzáteszem, semmit nem változtatott fél év alatt, együtt élnek. Konstatálom, hogy ez így kényelmes neki, a látszatot fenn kell tartani, és amúgy is, ki tudja, hogy a felesége tényleg megcsalta-e és ha igen, lehet, hogy azért, mert évek óta nem nyúl hozzá, mert bünteti valamiért..? Nem tudhatjuk. Ja, és persze azt is tudjuk, hogy a nárcisztikus ember másról mondja azt, amit valójában maga tesz, vagy követ el...
Ekkor még egy lépést tett előre és elkezdett engem kérdezgetni a párkapcsolataimról:
"Add ki magad" kártya
Mondtam neki, őszintén -ahogy szoktam-, hogy az én sztorimat nem biztos, hogy akarja hallani. Erre persze felcsillant a szeme: "Mondd el, mondd el!". Nagy vonalakban vázoltam neki valamit, de akkor már mondtam magamban halkan, hogy ez a
"Bizalomba férkőzés" kártya
Meg akar tudni rólam olyan bizalmas infókat, amivel később majd aztán visszaélhet, vagy ugyanott szúrhat meg megint. Ekkor váratlanul bedobta, hogy "Eladtam a céget". Ezt nem tudom, milyen kártyának hívják, de gondolom, azt akarta ezzel mondani, hogy gazdag lett. (Rohanjak a karjaiba?) Nem kis cég volt. Wow, mondtam én, gratulálok, ez szuper!
Még leültetett beszélgetni, az még sikerült neki, de pár perc után nagyon határozottan felálltam és elköszöntem, mert tudtam, hogy korán kell kelnem. Illetve ezt csak neki mondtam, valójában nem volt kedvem egy nárcival beszélgetni. Aznap éjjel már jött is egy sms... nem válaszoltam.
Eltelt 2 hét. Ma jött a következő sms, hogy ebédelhetünk-e együtt egyszer.
"Nem szeretnék" volt szó szerint a válaszom.
Jött az értetlenkedő kérdés és hogy "csak egyszer", de akkor én már mosolyogva mondtam magamban: Ördög, nem akarsz mással játszani? Unom a lapjaidat.
Biztos vagyok benne, hogy nárci volt? Nem.
Biztos vagyok valamiben? Igen. Abban, hogy én ki vagyok és mit akarok. És abban is, hogy tisztességes férfi feleséggel és két gyerekkel otthon nem hívogat randevúra más nőket. De "persze, csak egy ebéd lett volna..."